Where the realms begins.

― Itt is vagyunk. ― mondta F. ― Ez az a hely. A hely, ahogy egykoron megígértük. Egy kid domb mellet álltak. Körülöttük hatalmas mindent eltakaró búzamező. Magasra nőtt már akkor a termés, közeledett az aratás. Talán ezért is tért vissza F erre a helyre. Mögötte felesége…

Fehér volt minden. Érzések, lépések kavarogtak fejemben. Minden és semmi. Érzem, itt van körülöttem. Hol előttem, hol mögöttem. Léteztem. Derengnek még a képek, kitisztulni látszik minden. Hiszen ez te vagy. Itt állsz előttem. Odalépek hozzád. Te pedig beszélsz hozzám. Ajakaid…

Talán túl sokat vártál… Ezek voltak az utolsó hangok a fejemben. Aznap tökéletes idő volt, úgy gondoltuk, ma kell megtennünk. Így vágtunk neki vagy százan, hogy megváltsuk a világot. Talpunk alatt megzendült a föld, mögöttünk emberek gyülekeztek, ki nézni ki küzdeni…

Van a mi lépcsőházunkban egy postaláda. A városi legendák szerint, ha valaki abba bedob egy szerelmes levelet, az valóra fog válni. Én még kicsi voltam mikor ez történt, sajnos nem emlékszem rá. Csak képek és elbeszélések maradtak fent az utókornak, és egy mondás: Az a bizonyos…

Hideg reggelre ébredtünk megint. Nem is tudom mi mást várhattam volna a Téltől. Az ébredés pillanatai gyorsított felvételként jelennek meg, felöltözve állok most az ajtó előtt. Fülemben cseng Erik the Idle játéka, az Always look at the right side of Life. Így fütyülök most én…

Hideg fény vetül a tájra, csak a Hold világít. Egy szempillantás alatt történt minden. A fények hunyorogtak, majd kialudtak. Csend borult a városra. Egy gyertya lángja táncol most előttem. Kecsesen vonaglik, táncba hívja a falakon lakó sötétséget. Oltsd el most e tüzet kedvesem,…

Ahogy múlik az idő, ahogy rohannak el a évek. Úgy változik meg körülöttem minden. A föld egyre öregebb lesz, a táj egyre csak sárgul. Lassan múlik el minden, hogy ne érzékeljük az idő múlását. De, ha valaki odafigyel, igen is lehet látni a jeleket. Szétnézek és látom hogyan…

Fáradtan úszik le a nap, későre jár már. A kihalt pusztán egy ház áll. Maga a ház is kihalt, egy szomorú lélek él csak ott. Valaha mesebeli táj volt ez, virágok nyíltak a kertben, az egész be volt vetve amíg a szem ellát. Az állatok kint sütkéreztek a legelőn, az emberek pedig…

A szerelem egy penge, és én az élére léptem,Ahogy a porban feküdtem gyümölcsével,Ahol az ártatlanság foszlott széjjel.De én imádkozni fogok érte,Hangosan kiálltom a nevét,Ha kell elvérzek, megérte,Csak még egszer lássam őt.Borotva élen táncoltam,Túl sokat egyensúlyoztam.Ma…

Természetesen mindenki életében eljön egyszer a szabadulás. Ez számomra csak jó pár ezer év elteltével vált igazzá. Hát igen gondoltam magamban, eljött az idő a megnyugvásra, végre megpihenhet a lelkem. Sajnos fent még nem így látták... Amiről tulajdonképpen beszélni…