Where the realms begins.

Szomorú gondolat, az élettől messze űz, Késő, nem hat rajta a tisztító tűz. Lelkem még mindig kiált, remél, Hiába csapdossa arcom a hideg szél. Mondanám százszor, hogy szeretlek, hidd el, De addigra tüdőm már megtelt vízzel. Szívem örökké szeretni akar, Mára mégis csak puha…

Talán túl sokat vártál… Ezek voltak az utolsó hangok a fejemben. Aznap tökéletes idő volt, úgy gondoltuk, ma kell megtennünk. Így vágtunk neki vagy százan, hogy megváltsuk a világot. Talpunk alatt megzendült a föld, mögöttünk emberek gyülekeztek, ki nézni ki küzdeni…

Hideg fény vetül a tájra, csak a Hold világít. Egy szempillantás alatt történt minden. A fények hunyorogtak, majd kialudtak. Csend borult a városra. Egy gyertya lángja táncol most előttem. Kecsesen vonaglik, táncba hívja a falakon lakó sötétséget. Oltsd el most e tüzet kedvesem,…

Visszhangzanak még fülemben a bűnös szavak, Felejtsd az idő múlandó, csak a bánat marad. Múlik az idő, vas foga emészt mindent, Valami örök, a pillanat mely megtart minket. Megidézve nézem, ahogy lángol egy gyertya, Az egyetlen dolog mely nem változik soha. Múlik az idő, emlékek…

Ahogy múlik az idő, ahogy rohannak el a évek. Úgy változik meg körülöttem minden. A föld egyre öregebb lesz, a táj egyre csak sárgul. Lassan múlik el minden, hogy ne érzékeljük az idő múlását. De, ha valaki odafigyel, igen is lehet látni a jeleket. Szétnézek és látom hogyan…

Fáradtan úszik le a nap, későre jár már. A kihalt pusztán egy ház áll. Maga a ház is kihalt, egy szomorú lélek él csak ott. Valaha mesebeli táj volt ez, virágok nyíltak a kertben, az egész be volt vetve amíg a szem ellát. Az állatok kint sütkéreztek a legelőn, az emberek pedig…

Hogy érzed magad barátom?Mit tudnál mondani a holtaknak?Térdeljünk le, mondjunk egy imát?Ők már nem szólnak, hallgatnak...Hagyjuk még égni a tüzet?Nézzük még egy percig a lángot?Tudsz még rá emlékezni,Milyen volt a gyönyörű álom?Ne sírj hát barátom,Ha száz évig élünk…

Természetesen mindenki életében eljön egyszer a szabadulás. Ez számomra csak jó pár ezer év elteltével vált igazzá. Hát igen gondoltam magamban, eljött az idő a megnyugvásra, végre megpihenhet a lelkem. Sajnos fent még nem így látták... Amiről tulajdonképpen beszélni…

Hideg csípős szél fújja arcomat, odakint tombol a szél. Egy kis vonatállomáson vagyok épp, idehozott az utam. A következő vonatig még fél óra van, megőrjít a várakozás. Jobb lenne mar túlenni mindenen, egy kis pihenésre vágyom. Kilépek a sötétségbe, elrejtenek a vagonok…