Fehér volt minden. Érzések, lépések kavarogtak fejemben. Minden és semmi. Érzem, itt van körülöttem. Hol előttem, hol mögöttem. Léteztem. Derengnek még a képek, kitisztulni látszik minden. Hiszen ez te vagy. Itt állsz előttem. Odalépek hozzád. Te pedig beszélsz hozzám. Ajakaid lassított felvételben formálják a szavakat. Nem hallom. Fejem mintha víz alatt lenne. Szinte hallom is a csobogást. Most pedig te közeledsz. Itt állsz előttem. Még mindig szép vagy. Szebb, mint valaha. Mintha levetkőzted volna a bűneid. Megtisztulva lépsz elém. Úgy ahogy régen. Őszintén. Jobb kezed nyújtod most felém. Még mindig bízom benned. Tenyerem a tiedre helyezem. Gyengéden húzol magadhoz. Kezem az arcodhoz ér. Érzem, ahogy lüktetsz. Ahogy ver a szíved. Válladon nyugszik most karom. Már nyúlsz is a másikért. Most pedig ölelkezünk. Hogy lehet ez? Mi történt velünk? Szemedben megcsillan. Visszatért bele a régi csillogás. Hozzám bújsz. Arcod vállamra fekteted. Magadhoz szorítasz. Ujjaid mélyen szántják testem. Nem érdekel. Nem fáj. Itt vagy velem. Álladhoz emelem kezem. Rám nézel. Arcod simogatom. Mosolyogsz. Mosolygok. Szeretsz. Szeretlek. Odahajolok hozzád. Forrók az ajkaid. Felmelegít tüzed. Hevít a csókod. Érzem a nyelved. Érzem az ajkad. Az illatod. ami tegnap volt rajtad. Tested egyre szorosabban simul hozzám. Átjár a tűz. Elengedem magam. Hátradőlünk. Felhők közt fekszünk. Nagyon szép. Nagyon szép vagy. Szép a hely is. Szép minden…
Csak nehéz elhinnem.
És vége. Véget ért az álom. Ismét itt fekszem az ágyon.
Egyedül…
Létezik egy világ, ahol csendben elmélkedek.
Létezik egy világ, ahol veled szeretkezek.
Vajon melyik az igaz, Ez vagy Az?
