Szomorú gondolat, az élettől messze űz,
Késő, nem hat rajta a tisztító tűz.
Lelkem még mindig kiált, remél,
Hiába csapdossa arcom a hideg szél.
Mondanám százszor, hogy szeretlek, hidd el,
De addigra tüdőm már megtelt vízzel.
Szívem örökké szeretni akar,
Mára mégis csak puha föld takar.
Fellázadt ellenem a négy őselem,
Szép lassan felemészt a szerelem.
