Nem volt nehéz hozzá jutni az anyaghoz. Két saroknyira innen az egyik banda terjesztette az új szert. Elixír, mondták. Mielőtt végleg kisütötte az agyukat. LXIR, ez volt a valódi neve. Viszonylag új cucc volt. Alapanyagait még nem sikerült beazonosítani, de a szervezetben valódi roncsolást vitt véghez. Az eladók sose látták ugyanazt az alakot ötnél többször, addigra már elég kárt okozott...
A mi figuránk is innen szerezte be a szert. Látszatra ugyanolyan volt mint a többi műérzet chip, hatása messze túlszárnyalta őket. Egy kis séta a tizedikre, hamar hazaért. Haza a mocsokba... Hát igen, elég gyér környéken lakott. A folyosó falairól mállott le a vakolat. Előfordult már hogy agyonnyomtak pár kisgyereket a plafonról leszakadó kövek. Nehezen mozdult meg a vaskos ajtó, megcsikorgatta a felszakadt köveket. Ahogy belépett bűz csapta meg. Rothadó hullák és a leolvadt hűtő tartalma. Az ő szobája jobbról nyílt, az ajtó már rég nem funkcionált. Lehevert a matracra és bekapcsolta a rádiót. Valami régi klasszikus válogatás ment épp. Egy Kiss szám ért a végére mikor elővette. Két ujja közé fogta, nézegette egy picit.
-Mindent bele... -mondta, s becsatlakoztatta.
Az első pár percben nem érzett semmit. Lassan múltak a percek, egymás után szóltak a régi nagymenők. Egy Iron Maiden szám kezdett bele. Néha be-be sistergett a régi tranzisztoros masina, de a szöveget már fejből tudta. Odament az ablakhoz, felnyitotta hogy jöjjön be egy kis levegő. A távolban madarakat látott. Az egyikük közelebb repült hozzá. Ahogy közeledett úgy erősödött a zene hangereje is. A madár rászállt a párkányra. Rázendített a refrén.
Fly, on your way, like an eagle,
Fly as high as the sun.
On your way, like an eagle,
Fly touch the sun.
A madár énekelt. Neki szóltak a sorok. A többi madár is közelebb jött. Pár méterrel a házuk fölött köröztek. Érezte ahogy a kezei megemelkednek. Karjai alatt a saját szárnyát látta. Vastag hártya, hatalmas fehér tollakkal. Látta magát ahogy a madarakkal szárnyal. A hideg fuvallat jólesően csapott arcába. Az egész szoba megszépült. Ahol a tapéta eddig leválóban volt, most a kék ég s rajta a felhők járták táncukat. A szárnyasok körbe vették. Ahogy köröztek, érezte egyre könyebb lesz minden. Lábai megemelkedtek. Lebegett a teremben. Ahogy ismét kinézett az ablakon a beragyogó napot látta. Hatalmas fény töltötte meg a szobát. Virágok illatát hozta a szél. Vakítóan sütött a nap. A madarak kiszálltak az ablakon, David utánnuk kiálltott.
-Várjatok meg! Megyek én is.
Nagy neki rugaszkodással futott neki az ablaknak. A párkányra fellépve ismét megcsapta egy illat. A boldogság szaga. A friss levegő valósággal átölelte. A nap enyhén melegítette arcát. Egy álomvilágba került. Bárcsak sose fejeződne be. Bárcsak ő is ott fent szállna. Nem is tétovázott sokat, a gondolatot tett követte. Elrugaszkodott... Kitárta szárnyait... A zenét ismét közelről hallotta, fölötte madarak köröztek. Énekeltek neki. Énekelték a szomorú dallamot.
His eyes seem so glazed
As he flies on the wings of a dream,
Now he knows his father betrayed
Now his wings turn to ashes, to ashes his grave.
A fecskék nem tévedtek. Egy utolsó szárnycsapás... Az ég elsötétedett. A madarak tovaszálltak. A napot ismét felhők borították. Dörgött az ég, hatalmas szél kerekedett. Esőcseppek hullottak alá. Egy ilyen csepp esett rá David homlokára is. Elméje már tisztulóban volt, hirtelen nagyon sötét lett. Az előbbi álomvilág szertefoszlott. Ahogy lenézett nem volt már ott a zöld fű. Fent sem sütött már a nap. Csak az ablakokat látta ahogy elsuhan mellettük. A felgyorsult ütemben száguldott... Alatta lassan vánszorgó kocsik tömege. Kis hangyák voltak csupán. Teltek a másodpercek, még ott visszhangzott a fülében a dallam. Az utolsó refrén következett. Az alatta elterülő világ egyre nagyobb és nagyobb lett. Kivehetővé vált a házuk előtt álló Hot-dog árús, szemben a kisbolt ablakai. A kis hangyák mostmár ember alakot húztak, egyre csak nőttek és nőttek. Egy utolsó sor.
-Fly as high as the sun! Aaaaaa!
A kép immár teljesméretű volt. Emberek sétáltak fel, s alá az utcán. Talán észre sem vették a közeledő alakot. David szerette volna megérinteni az alatta tornyusuló képzeletvilágot. Megdöbbenve vette észre mennyire valódi. Valódi... Ez volt az utolsó gondolat. Hatalmasat csattant az egyik parkoló kocsi tetején. Arcán mosoly húzódótt. Boldog volt. És ennél már boldogabb nem is lehetett. Már nem érezte a fájdalmat, már nem érzett semmit...
SnovVMaker
