Bánatom, e névtelenség,
Ez a reményvesztett mindenség.
Ontom a szavakat, hasztalan
minden, a képlet megoldhatatlan.
Lelkem egyedül, szuverén kereng
a Szerelem hajnalán, de lassan dereng.
Rémlik már az a tett, a történet
Nem értem ilyen hogyan történhet
Az emberrel, a rendszerrel,
velünk, az őszinte Szerelemmel.
Verselek a Csöndben egyedül,
S a Csönd is beszél hozzám, nem vagyok egyedül…
