Éjszaka volt, a parkban sétáltam.
Egy angyali alakot a sarkon láttam.
Oh, mond, miért kell ezt csinálni?
Miért nem tudnál nálam megállni?
Kérlek, ma ne menj el korán,
Ma nem kell fáznod az utcán.
Kérlek, ma maradj mellettem,
Megpróbáljam mit még nem tettem.
Képzeld el, hogy eldobhatod azt a ruhát,
Képzeld el hogy itthon a szerelem vár.
Gondolj bele, többé nem lesz mi bánt,
Többé nem kell pénzért járnod az utcát.
Dobd el hát a megfakult ruhát,
Engedd, hogy ő karoljon át.
Ő ki mindent feláldozna érted,
Itt már biztonságban vagy, érted?
