-Hé Chad! Meséld csak el mégegyszer azz a sztorit azzal a kurvával. A dobókockás lány vagy mi...
-Domino te ökör. Végülis... Sört ide meg valami töményet. Ezt a kört te fizeted öreg.
-De mostmár haljunk is valamit abból a legendás történetből.
-Minden azon az őszi koncerten kezdődött...
I
A közönség őrjöngött. Hullámzott a tömeg, a reflektorok fényei pillanatképeket vetítettek elém. Együtt énekelték velem az utolsó sorokat. "Unhollyyyyyy" sikították. Ez volt a ma esti utolsó számunk. Durván le is fáradtam. Két órája nyomtuk az anyagot a népnek, úgy tűnt ők sosem fáradnak el. A színfalak mögött még váltottunk néhány szót, elosztottuk a pénzt, majd szép lassan haza szállingóztunk. Elég jól fizettek, kétszáz-ezer embernek szólt kint a rock. Hazafele hajtottam épp Seattle zsúfolt utcáin. Elég csendes volt az út. Inkább a lassú forgalom zavart. Nagyon ritkán ülök autóba, jobban szeretem a tömegközlekedést. Amúgy is keveset utazok. Előttünk két kocsi ütközött össze. Fékek csikorgása közt álltam meg. Hátulról majdnem nekem jöttek. Még egy ok hogy ne száljak kocsiba. Egy sikátor vezetett balra, le is fordultam gyorsan mielőtt még nagyobb dugó nem lesz. Borzasztóan esett az eső aznap éjjel. Már rég kiszálltam volna, az autópilóta úgyis haza talált volna. Döcögős tempóban haladtam előre. A járdán ismeretlen alakok sétáltak. Dacolva az esővel, emelt fővel haladtak előre. Ezt az utat nem ismertem, be dugtam a "Jack" -et a fejembe. Elég egyszerű térképet találtam az útról, könnyen megtaláltam rajta az én panel tömböm. A következő kanyar jobbra, még kétszáz méter előre. Egy kereszteződésnél álltam meg. Mindig pirosat kapok... Tőlem jobbra a sarkon valami megmozdult. Egy nő sétált hazafele. Kirívó ruhája és elragadó külseje megbabonázott. Elázott haja tincsekben csüngött alá, nem takarva el szép arcát. Hatalmas mellei voltak az fix. Jól állt neki ez a ruha. Alig takart valamit, és ez így volt rendben. Az ilyen szépséget kár lenne nem megmutatni. Ahogy felém ért rászóltam nem e elvihetném. Váltottunk pár szót a szar időjárásról, végül beszállt mellém. Csurom víz volt szegény. Kerestem valami rongyot hátul hogy megtörölje az arcát. Vacogott ahogy megcsapta a kocsiból áradó hőség. Jóleső biztonság érzet futott át rajta. Végül is feljött hozzám. Ittunk egy picit, ettünk egy pizzát. El toltunk pár műérzet chip et. Ruháit levetette és adtam rá valami szárazat. Két szeme megbabonázott. Sokáig akartam még nézni a lányt, bekapcsoltuk a plazmát. Gyorsan lekértem valami filmet, ez volt a szolgáltató ajánlata. Hamar elszállt az a másfél óra. Feküdtünk a kanapén, a lány teste szép lassan az enyémhez simult. Éreztem a teste melegét. Szeme izzott. Ahogy fokozatosan rám nehezítette súlyát, megadtam magam. Hátradőltem. Néztük egymás szemét egy hosszú percen át. A televízió képe elsötétült, végig ment a stáblista. Csak mi ketten maradtunk a sötétben. Éreztem ahogy teste egyre forróbb lesz. Aztán valahogy elfogyott rólunk a ruha. Mesterien végezte a dolgát. Mint aki erre született, vagy sok éven át tanulta, szakértő kezekkel távolította el a felsőm, majd a nadrágom. Azon az estén az enyém volt. Hosszú, kitartó harc volt. Megadtam neki rendesen...
Aznap reggel totál káosz voltam. Látásom eltompulva a hangokat egy burokból halottam. Szerettem volna megkérdezni a lányt mi a neve, hol lakik, elvihetem -e. De a csaj nem volt sehol. Egy cetli lógott az ajtón:
Durva volt a tegnap este,
most viszont el kellet mennem, bocsi.
Csók: Domino.
Ezzel a levéllel távozott. Hogy ki is lehet ez a csaj sosem fogom megtudni. Gondoltam legalább is. Az élet adott egy második lehetőséget. De először is kérem a söröm...
II
Két hét telt el mióta megismertem azt a lányt. Két hete másra sem tudtam gondolni csak arra a két szép szemére, tökéletes alakjára... Hiú ábrándokat kergettem csak. Nem ment a zene, a munka, lelkileg kiégtem. Üressé váltam. Mindig az az este járt a fejemben, életem legjobb és egyben legrossazbb napja is. Végre találtam egy nőt aki boldoggát tudott tenni, és én simán hagytam elsuhanni. Nem akartam hogy így végződjön a történet, egész nap az utcákat, sűrű sikátorokat jártam hátha meglátom valahol. Pechemre meg is találtam. Két szar része van a városnak, a szeméttelep és a gettó. A telepre max meghalni mennek, illetve visznek embereket, maradt a nyomornegyed... Gondoltam jobb lesz ha nem kocsival megyek. A buszról is ugranom kellet mert nem mert megállni. Legegyszerűbbnek tűnt ha felmászok egy ház tetejére és szétnézek, sajnos minden tűzlétrát leloptak már. S mivel szuperhős sem vagyok maradtak a sűrű sikátorok. Nem szartam be elhiheted, minden neszre görcsbe rándult a gyomrom, vártam mikor vágnak tarkón. De aznap szokatlanul üres volt minden. Jó félórányi bóklászás után láttam meg egy kisebb csoportot. Amennyire ki tudtam venni, három troll és 1 ork lehettek, egy kocsi mellett szobroztak. Mire odaértem már nyílt is a kocsi ajtaja. Egy keménykötésű maffiavezér szállt ki, és egy nő... Elámultam, ő volt az. Egy pillanatra összetalálkozott a szemünk. gondolom megijedhetett mert egyből gyorsabbra fogta a dolgot. Nyújtotta a kezét a pénzért s már szedte a lábát. Akkor esett le hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozik a női ideálom. Ja-ja, egy szimpla kurva volt. Legalábbis akkor még csak ennyit tudtam meg róla. Egy világ zuhant össze bennem, mekkora szar már hogy pont az én dívám egy utcalány. Siettem haza ahogy csak tudtam, aztán magamba nyomtam mindenféle antibiotikum származékot hátha elkaptam valami fertőzést. Ha volt is valami idejében elmúlt, nem maradt semmi utóhatás. Ez volt a második találkozásom "Domino" -val, de ahogy látom ez a sör is hamar kiürült...
III
A harmadik alkalommal már beszélgettünk is. Sőt át is ölelt. Ezt az esetet lehet halottad már tőlem nevek nélkül is, ez egyike azon kevés alkalmaknak amikor keményen hazavágtam valakit. Az egész egy sötét éjjelent történt. sokáig jártam a bűnnel teli várost. Bűzölgő utcáin csak a sarki kocsmák nyújthatnak menedéket a vándoroknak. Az egyik ilyen kocsmát látogattam meg én is aznap este. Ahogy beléptem arcomba csapott a tömény alkohol és cigaretta szaga. Csak nehezem tudtam fókuszálni a szmogban. Igazi bűnbarlang volt, olyan huszadik századi. A pulthoz lépdeltem, kértem egy italt. Körülbelül ennyire emlékszek magamtól, de állítólag megittam még vagy kilenc üveggel. Így történhetett hogy véletlenül a hátsó ajtón mentem ki. Tudod te hogy hova visz a hátsó ajtó? Hát nem a szabadba annyit mondhatok. Sűrű sikátor, beton kockák magasodtak körülöttem amíg a szem ellát. A távolban női sikolyokra lettem figyelmes. Akkoriban még hű hazafi voltam, egyből futottam ha valahol segítség kellet. Azóta erről már leszoktam, részben az akkor történtek miatt. Egy balos kanyar után egyenesen a képembe vágódott az a két ork hónuk alatt a lánnyal. Azt az alakot a sötétben is felismertem, szemei csak úgy fénylettek a sötétben. Csapzott haja nagyrészt eltakarta az arcát de még így is megismertem. Domino... Reflexből előkaptam a stukkerem, de a jobb szélső gyorsabb volt, nagyot taszított rajtam. A gravitációt kigúnyolva repültem arrébb vagy négy métert. A fejem be is ütöttem valamibe, egy tégla volt az. Amíg a rút pofa velem volt lefoglalva Domino kicsúszott a másik kezei közül. Nem tudom milyen nyelvet beszéltek azok, de valami segély kiáltásféle lehetett mert az én ellenfelem egyből visszakozott. Kihasználva ezt megragadtam a téglát és teljes erőből tarkón vágtam vele a tagot. Nagyot reccsent valami, vagy a koponya vagy a gerinc, azonnal összeesett. A másik nem szarozott, előkapott egy géppisztolyt és már rám is küldött volna egy sorozatot ha a lány nem rúgja kíméletlenül tökön. Nagyot jajdulva esett térdre amaz. Megkerestem a pisztolyom a sötétben, majd rászegeztem. Eszében sem volt ezek után próbálkozni. Szép csendben elslattyogott vissza a bárba. És akkor ott maradtunk mi ketten... Hideg volt az éjszaka, megtépett ruhái nem sok meleget biztosíthattak. Levetettem bőrkabátom és a vállára helyeztem. Közel hajolt hozzám. Suttogott valamit, gondolom egy köszönet félét, a hangját elvitte a félelem. Közelebb léptem hozzá, átkarolt. Magamhoz húztam, testemben biztonságra lelt. Akkor jött fel hozzám másodjára... De ehhez ti még túl kicsik vagytok nem? Hehe... Sebaj van még tovább is. Csak már nagyon kapar a torkom...
IV
Másnap sikerült nyakon csípnem mielőtt elszelelt. Megbeszéltünk egyet s mást. Minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Ahogy azt a nagy könyvben megírták, úgy kezdtem el udvarolni, szép lassan ostromoltam a falakat, s meg sem álltam a szívig. Körülbelül egy hónapja ismerkedtünk mikor ez az eset történt. Egyik reggel épp a törzshelye felé vitt utam, meglepetten vettem észre hogy nincs sehol. Kerestem vagy egy órát mire feladtam és felkerestem a lakásán. A madame azt mondta tegnap este nem jött haza. Először nem tudtam hol is kezdhetném a nyomozást, lehet hogy csak tovább maradt egy kliensnél. Két napja már hogy nem jött haza mikor kezdett derengeni egy régi emlék. Minden ott kezdődött hogy miután jól helyben hagytuk a két malacpofát, bementünk az egyik közeli kórházba, megvizsgáltatni a tarkómat. Azt mondták semmi baja, egy rutin eljárás az egész. Tegnap kaptam meg a számlát a rutin eljárásról, akkor csak a magas összegre tudtam gondolni arra nem hogy mi is történt. Mikor felmerült a lehetőség újabb orkok iránt, egy kicsit beszartam. Még távolabb a múltban pedig ott volt az a gonosz maffia arc a testőrségével. A kocsi volt a kulcs. Elég jó memóriám van, még emlékeztem a rendszámra. Domino lakásán a nő azt mondta látta már ezt a kocsit. Akkor már tudtam mivel állok szemben...
Egy dekással lenyomoztattam a központi szerverről hogy kié az a kocsi, és hogy hol tartózkodik. Sejtettem hogy a szeméttelepre fogok kerülni, de azt nem hogy önszántamból. Elég tehetős voltam annak idején, fegyvereket és embereket kerestem. Az a jó Seattleben, ha van pénzed mindent megkapsz. Pénzem volt elég, csak győzzék hozni az újabb haderőket. Mikor elindultunk öten voltunk, állig felfegyverkezve. Az éj leple alatt osontunk, társaim a legkorszerűbb gyilkoló gépek. Egy cél: visszaszerezni a lányt. Ahogy közeledtünk a telep kerítéséhez halk puffanást hallottam. Egyik társam Robinson loccsantotta ki az épp őrt álló mutánst. A kerítés nem volt akadály, egy perc se telt bele mire átvágtuk magunkat. Mi a nyugati felén lehettünk a létesítménynek, Domino feltételezett tartózkodási helye pedig észak-kelet, egy kisebb hangár vagy ház. A szemere csúsztattam az egyik lencsét, minden elkékült, a hőt kibocsájtó egyének pedig sárgás, vöröses fényben úsztak. A fegyveremhez nyúltam, de használni már nem volt időm, a legtöbb vörös oszlop már feküdt mire ráfókuszáltam az irányzékra. Az egyik kisebb ház falán nagyobb mozgás látszott, konkrét alakokat nem tudtam kivenni, de biztos voltam benne hogy ott tartják fogva. Halkan osontunk a ház felé, Társaim olyan csendben mászták a szemét kupacokat, hogy néha hátra kellet néznem követnek e még egyáltalán. Megpróbáltam felmászni az ereszcsatornán, önmagamat is meglepő gyorsasággal történt minden, úgy mozogtam mint a profik. Domino két szobával arrébb, de már az épületben vagyok. A folyosón két őr is járkált. Két társam ügyesen megoldotta a dolgot, hőkereső szemüvegben, hangtompítós fegyverekkel eresztett egy sorozatot a falba ott ahol az őrök álltak. Elég nagy kaliber lehetett, a vastag falak úgy engedték át a golyót, mint mikor egy lézer késsel próbáltam meg vajat kenni. Egyenlőre semmi nem utalt arra hogy bárki is észre vette volna a behatolásunkat. Szép csendben osontunk tovább a folyosókon. Amikor aztán megérkeztünk a célállomáshoz egy picit beijedtem. Ugyan mit is keres egy magamfajta ember egy ilyen helyen, az árnyak világában egyedül, az "árnyak" között. Akkor már nem volt visszaút, vezényszóra berúgtuk az ajtót, a három fegyveres azonnal a földre került. Akkor megláttam őt... Ott ült egy székhez kötözve, eszméletlen dőlt előre, csapzott haja az arcát takarta. Akkor szólalt meg a riasztó. Gyorsan eloldoztam a kötelet és a vállamra vettem. Már késő volt... Legalább tízen törtek be a szobába kérdés nélkül lőve mindenre ami mozog. Nem gondoltam semmire, hagytam hogy az ösztöneim vezéreljenek. végignéztem ahogy a társaim egyenként zuhannak a földre. Fényt láttam. Egy ablakon át szűrődött be a holdsugár. A lábaim megindultak, akaratom ellenére cselekedett a testem, nekivágódtam az ablaknak, a korhadt fa, a régi üveg megadta magát. Csak akkor eszméltem fel mikor már a friss levegő az arcomba csapódott. Alattunk szemetes zsákok, ennek köszönhetem hogy még ma is itt vagyok. A jobb karomra érkeztem, óriási fájdalom hasított belém. A kórházban azt mondták eltörött. Bal vállamra fektettem a lányt és megmaradt erőmmel a kikötő felé rohantam. Az egyik nagyobb szemétszállító hajó épp bent dokkolt. Felfutottam rá és leoldottam egy mentőcsónakot. Fél kézzel eveztem egész este. Másnap mikor kisütött a nap, megjelent előttem a szárazföld. A mai napig nem tudom merre eveztem és hogy mennyit, de másnap már mindent elözönlöttek a rendőrök. az egyik fegyver kereskedő dobott fel, mint később megtudtam. De akkor nagyon örültem neki. egy mentő hajó jött értünk, alig pár kilométerre voltunk a parttól.
V
Sose higgyetek a tündérmeséknek. Az a véglet hogy a jó megmenekül a rossz pedig elnyeri méltó jutalmát... Ez már abban a korban is hülyeség volt amelyik szülte. Kíváncsiak vagytok hogy végződött? Ahogy a kórházból távozhattunk, a rendőrök Dominót őrizet alá akarták venni. Persze a rendőrség nem védelem egy sokkal magasabb erővel szemben. Mint megtudtam a lány olyan információk birtokában van amivel ki lehetne iktatni minden terrorista mozgalmat Észak-Amerikában. Azt hogy ki helyezte el a robbanó szerkezetet a kocsiban, sosem fogom megtudni. Az utolsó kép Dominóról az volt mikor beszállt a kocsiba, mosolygott, azt mondta minden rendben lesz. Ő már tudta mi fog következni, én barom pedig bizakodtam abban hogy az igazság győzedelmeskedik. Hatalmas tűzoszlop volt az árnyék válasza, s ezzel véglegesen kiirtotta belőlem a hitet, a szerelmet, s minden emberi érzést.
Ez volt az ugye? Remélem mindenki felfogta miről is beszéltem. Az élet játék csupán, mi a bábuk úgy mozgunk ahogy azt a felső hatalmak szeretnék. Valószínűleg el sem hiszitek azt amiket most mondtam, de ez így van rendjén. Hatalmas árat fizettem az igazságért, s most már inkább élném a tudatlan egyszerű kis életem. Mára csak egy név maradt meg bennem, szinonimája a szerelemnek s halálnak: Domino.
