A fény amit látott gyönyörű volt. Fehér de mégis látszott benne az összes színárnyalat. Amyt megbabonázta a színek játéka. A háttérben muzsika szólt. Isteni színjáték...
Hirtelen mindennek vége. Megszakadt az adás. Kezdett kivilágosodni a kép. A szobájában van. Lassan visszatért a hang. Valaki dörömböl az ajtón. Ez Marek, a pap növendék a szomszéd szobából. Végül a keresztvas megadta magát, az ajtó fogcsikorgatva kitárult. Valóban Marek volt az. Arca gondterhelt, kimerült reménytelen pillantást vetett Amy felé.
-Amy ébredj! Nincs sok időnk. Minden elárasztottak ezek a pokolfajzatok.
Marek mögött tűzlabdák cikáztak. Amy az emeleten lakott. A galéria bal oldalán volt a szobája. Lentről hatalmas tűzcsóvák csaptak fel a Marek háta mögötti korlátig. Amy felkászálódott az ágyból. Agya már pörgött de a teste tehetetlen volt. Nehéz volt állva maradni. Felvette a széken hagyott ruháját. Gyönyörű fehér anyag volt. Minden papnövendéknek ilyet kellet hordani. Az övé valahogy mindig tiszta volt. Egyszerű szabású, fehér selyemből készült kelme. Azt mondták róla az angyalok keze mossa mindig, attól ragyog ilyen fényesen. Nagy reccsenés rázta vissza a valóságba. A Marek mögötti korlát megmozdult. Nagy szárnyai voltak. Erős, izmos testének meg se kottyant ez a kis mászás. Fején szarvai utaltak démoni mivoltjára. Szemei lángoltak. Mondott valamit de Amy nem tudta kivenni a szavak jelentését. Fura nyelven beszélt. "Démoni" nyelven... Marek megfordult. Elállt a lélegzete is amikor meglátta az eléje tornyosuló izmos alakot. Az ordított és nagyot suhintott lángoló kardjával. A pallos úgy szelte a fiú testét mint a vajat. Erőtlenül esett össze. A démon Amy felé fordult. Fülsüketítő ordítást hallatott. Megindult feléje, kezében hatalmas lángoló fegyvere. Amy hátrálni kezdett mikor megnyílt alatt a föld...
Úgy tűnt mintha órák óta eszméletlen lenne. Pedig csak perceket volt önkívületi állapotban. Ahogy felnézett Istfallt az öreg papot látta. Kezében egy ezüst hosszúkardot szorongatott. Valami imát rebegett. Ahogy bővült a látókör egy másik alak is feltűnt. Ugyanaz a démon aki az előbb még fent volt az emeleten. Egymás szemébe néztek. A lángoló szempár dühöt és káoszt sugárzott. Hideg futott végig a testén. A pap kezében valami fényes villant meg. A csillogás végig futott a pengén. Isten áldása, gondolta. Az felkelt és hangosan ordítva meglóbálta a kardot. Teljes erejéből rugaszkodott neki a démon hatalmas testének. A kard pengéje mélyen belehatolt a húsba. Markolatig elnyelte. Nyilván fontosabb szervek is sérülhettek, a lény hatalmas ordítással megtántorodott. A pap még mindig szorosan fogta kardját. Próbálta kihúzni. A penge nem mozdult. A pokoli teremtmény elkínzott arcán egy mosoly futott végig. A papot a fejénél fogva ragadta meg. A kardot kitépte testéből, egyik kezében a papot tartotta a fejénél fogva, a másikban hatalmas pengéje. Nevetni próbált de csak hörögni tudott. Szemeiben a pokol tüze égett. Egy gyors suhintás. Istfall teste erőtlenül hullott alá. Szemei nyitva maradtak. Fel sem fogta a halált. Bár teste még rángott egyet kettőt. Feje mely két méterrel feljebb a démon kezében volt, megörökítette a halál előtti félelem arcát. A lény ökölbe szorította kezét. A koponya nagyot roppant. A véres csonttörmelék messze elrepült a válla fölött. Ismét Amy re nézett. Amy ekkor észbe kapott. Cselekednie kell ha nem úgy akarja végezni ahogy egykori tanára. A penge alig fél méterre repült tőle. Még mindig pislákolt benne némi fény. Önmagát is meglepte a sebesség ahogy a fegyverért nyúlt. A markolatot szorosan fogva indult a démon felé. A lény mint a megsebzett vad vonaglott dühében. Bal válla alatti sebe igen mély lehetett. Vére zöldre festette a falat. Amy nagy levegőt vett. Nincs sok dobása, gyorsan végezni kell vele. Hangos robajjal indult neki az ütközetnek. A kardot két kézben tartva jobbról próbált suhintani. A démon kardjával hárított. A próbálkozás minden maradék erejét elvette. A kard kiszállt a kezéből, messze gurult a köveken. A következő csapás talált. A penge a lábába fúródott. A térdére esett. Már várta a kivégzést. Mint amikor a rabokat lefejezik, a lény előrehajolt. A fém elválasztotta a fejét a nyaktól. Pont ahogy az várta. Egy utolsó sikítás és kilehelte a lelkét.
Amy térde rogyott. A monstrum teste élettelenül hevert mellette. Egy pillanatra csend lett. A némaságok kisebb hörgések törték meg. Ahogy felnézett távoli alakokra lett figyelmes. A folyosó homályából négy kis figura lépett elő. Aprócska termetük kis démoni farkincájuk nevetségessé tette őket. Valami egyszerű nyelvet beszélhettek. Torokból szóltak a hangok, az egyik a kezét a nő felé csóválta. Mindannyian ujjongatni kezdtek. Egyikük kezében apró szikra jelent meg. Csak hamar mindegyiknek egy-egy tűzlabda került a markába. A legelöl haladó egy szaltó kíséretében Amy felé vágta a labdát. Fél méterrel tévesztette csak el a célt. Így a tűzlabda nem őt hanem a mögötte lógó függönyt találta el. Hatalmas láng csapott fel. A tűz átterjedt a másik két lefüggő lepelre is. A nő csak lassan kapcsolt. A tűz viszont gyorsan terjedt. Lángnyelvek csapdostak a háta mögött és tőle jobbra. A meleg átjárta testét. Új erőre kapott. Előtte azok a lények ugrálva alakítgatták következő lövedékeiket. Balra egy a fentről leomlott szekrény és egy szék állta el útját. Nagy nekirugaszkodással indult meg az egyetlen szabad út felé. A széket félre rúgta, az megadva magát sok darabra hullott a folyosón. Egy éles jobb kanyar és egy újabb zsákutca. Egy másik szoba is leomlott.A törmelék közül térdig érő vörös szörnyek másztak elő. Hát ennyi, nincs menekvés... Hatalmas reccsenés törte még az elmélkedést. A tőle jobbra lévő ajtó nagyot roppant. Repedéseiből vastag tüskék álltak ki. Újabb dobbanás. Egy rész kiszakadt az ajtóból, egy váll formáját lehetett kivenni. Újabb csattanás. A keresztvas megadta magát. Nagy robaj kíséretében az ajtó nekicsapódott a szemközti falnak. Az egykori bejáraton egy páncélos alak lépett be. Csizmájának csörrenése nagy visszhangot keltett a kietlen folyosón. Az idillt egy torokból jövő sikítás törte meg. Az egyik lény visítva megindult a papnő felé. A jövevény lassan de biztosan sétált feléje. Két kézre fogta hatalmas kardját. A vörös szörny nekirugaszkodott. Amaz hatalmasat csapott. A penge könnyedén szelte a lény húsát. Tehetetlenül esett neki a falnak. A férfi páncélja a ezer lyukból fénylett. A kék páncél megvilágítódott a mindenhonnan előtörő sárga fényben. Mondott még valamit mielőtt nekiindult. Kardját a magasra emelte, úgy várta a következő támadót. Azok nem mozdultak. A papnővel együtt ők is berezeltek a jövevény láttán. A penge lesújtott. Nagy suhintás kíséretében elhaló hörgés hallatszott. Még egy odaveszett. A másik kettő észbe kapott. Nekiindultak, de megállította őket a fém hideg érintése. Testük felnyílt és zöld vérrel terítették be a padlót. Csend lett... Ketten maradtak a folyosón. A papnő csak most eszmélt rá hogy megmentették. Megköszörülte torkát. Szóra akarta emelni kezét, de az ismeretlen megelőzte.
-Impek... Csak a baj van velük. Mozgékonyak de nagyon törékenyek. Had mutatkozzam be. A nevem... Nos a többiek Snowmakernek hívnak. Kövess kérlek, az egész templom ilyen és hasonló lényekkel van tele.
Amy némán követte az idegent. Valami rejtélyes bizalom övezte a férfit. Megindultak visszafelé a folyosón. Az út végén már várta őket a pokol...
Visszafele az út sokkal hosszabbnak tűnt. A lovag ment elől. Léptei visszhangzottak a kockaköveken. Mérhetetlen nyugodtsággal szelte a folyosót. Amy kezdett új erőre kapni. Mintha az emberiségbe vetett hite most újra megerősödött volna. Látott már embert meghalni, de azokat nem ismerte személyesen. Mikor szembe találta magát a leomlott folyosón császkáló impekkel, minden maradék lélekjelenléte is elszállt. Most érezte ahogy a vére szétáramlik testében. Nyilván az adrenalin tehetett róla, ő Isten csodájának titulálta. Úgy ahogy megmentőjét is. Hite megerősödött, ebben biztos volt. Bal kezében keresztjét szorongatta, a jobban megcsillant ezüst rövidkardja. Már nem félt. Büszkén lépdelt a köveken, a falak verte visszhang felerősítette szíve dobbanását. Eggyé vált a hellyel. Szörcsögés és hörgés vetett véget a gondolatainak. Mire felnézett már kettő vérben úszva feküdt a földön. Vörösen izzott a penge a férfi kezében. A szörnyek zöld vére színesre festette a falakat, a penge mégis tisztán fénylett. Tűzpiros vér fakadt ki hegyéből. Végigfolyt a pengén, s a markolat kapzsin szívta magába a nedűt. A kard mintha élt volna. Vérzett az előbb, arra semmi kétség... A páncél aranyló fénye is elvörösödött. A vértezet átalakult.
Ahogy kiértek a főhajóba már várták őket. A főkaput egy hatalmas démon állta el. Az oltárnál impek szórakoztak. Azt játszották ki találja el a homlokzatról aláfüggő csillárokat. Szerencsére nem voltak mesterlövészek. Ügyet sem vetettek a két jövevényre.
-Kint majd felszívódunk. -mondta a férfi. Megindult a kapu felé. A démon észrevette őket, s előrántotta kardját. Ugyanaz a kétélű penge mint az előbb. A közepéről lespórolták az anyagot, két ágú villára emlékeztetett. Lángoló villára. Ahogy a démon szemei lángra kaptak a penge is felizzott. Démoni nyelven szólott. Amy nem értette, de a férfi még válaszolt is valamit torokhangon. Fegyverüket előretartva futottak egymás felé. A démon volt a gyorsabb. Jobbról támadott, a penge pár centivel haladt el a másik válla mellett. Hatalmas nehéz páncélt viselt Snowmaker, mégis dinamikusan mozgott. Mintha mithrilből lenne az egész. Öt kiló ha lehet a teljes fegyverzet. Amy elvetette ezt az ötletet. Az egész fekete volt és vérzett. Látott már mithril vértezetet, de az nem így nézett ki. Ez korom sötét volt. Mintha szívná magába a fényt. A rések ahol eddig aranyló fény tört elő, most vér patakzott. Az áldozatok vére... Most ő volt soron. Kicsit balra dőlt a démon csapása elől, így kedvező szögből indíthatta a rohamot. Nekifutott és a kardját a démon testébe vájta. Vállából kiálló tüskéit belemélyesztette a mellkasába. Az sikolyt hallatott. Hátrahőkölt a meglepő manővertől. Oldalából spriccelt a vér. Valami főbb artéria lehetett, kezével próbálta csillapítani a vérzést. Kardját védekezésre emelte. A férfi nem tétovázott. Ahogy felemelte kardját, hátából vérvörös szárnyak csaptak ki. Átlátszó, vérző szárnyak. Maga a jelenés nem lépett át az anyagi síkra, de a lecsöpögő vért, mohón szívta magába a templom kövezete. Hatalmas csapást mért a sebzett vadra. A démon felemelte fegyverét, de az kettéroppant a hatalmas ütés alatt. Csataüvöltés és jajveszékelés keveredett a teremben, A vérző penge utat nyitott magának a démon koponyáján át. A ketté szelt holtest erőtlenül hullott szét. Amy aki eddig csak nézőként volt jelen, most odafutott hozzá. Elámult a férfi erejétől.
-Kint biztonságban leszünk, gyere.
Hatalmasra tárta a templom ajtaját. A környékbeli házak lángokban álltak. A mindent beborító sötétség szinte nyelte a fényt. Utcai lámpásokat vitt a szél, hatalmas vihar tombolt. Jeges eső hullott alá, a nagyobb darabok hatalmasat koppantak a köveken. Hevesen zuhogott a házak mégis égtek. Az ördög keze lehet a dologban... Bár ha nem is az ördög volt, mindenképpen hatalmas mágia kellet egy ilyen szintű katasztrófa véghezviteléhez. A messzeségben lángoló alakok tűntek fel. Sőt nem is égtek, ők maguk voltak a tűz... Két villogó szempár látszott a sötétben. Hamarosan alakjuk is kirajzolódott. Még több démon, a kardjuk lángolt a messzeségben. Hangos kiáltás törte meg a csendet. Még több alak jelent meg a távolban. Sokkal fürgébbek, mozgékonyabbak. Lángoló kutyák csörtettek a templom felé. Mögöttük kiáltozó démonok szaladtak.
-Cerberusok! -A férfi felszisszent. Nem a fájdalomtól inkább csak a tehetetlenségtől. - Vissza a templomba! Van egy ötletem. -Hatalmasat csattant a becsapódó ajtó. A keresztfa is gyorsan felkerült. -Feltartom őket, neked csak el kell bánnod azzal a négy mitugrásszal. Szükségünk lesz arra az oltárra.
Amy szótlanul indult meg a túlsó fal felé. A szószék mögött hatalmas ólomüveg ablak állt. Rajta egy arkangyal csatája az ördögszarvú lényekkel. A négy láb magas műremek elég széles volt ahhoz hogy akár lovaskocsival is átugrassanak rajta. Ahogy közeledett feléje az impek is észhez kaptak. Senki sem zavarhatja őket játék közben. A tűzlabdák most már a plafon helyett a pap felé száguldottak. Az kivont kardal futott feléjük. Két lövedék elől sikeresen kitért. A harmadik pont feléje tartott. Ösztönből maga elé emelte a kardját. Az megcsillant és elnyelte a tűzgolyót. A penge ugyanolyan hideg maradt mint azelőtt volt. Csupán a helyzet forrósodott fel. Nem volt benne biztos hogy még egy ilyet kibír fegyvere. Nagy nekirugaszkodással vágott neki a maradék pár méternek. Mikor odaért az elsőhöz, gondolkodás nélkül lesújtott. Az ezüst érintése hideg marásként érződött a húsban. Ám ahogy tovább hatolt a penge, az imp csak hamar fej nélkül maradt. Ördögi vigyor fagyott az arcára. Lehulló feje messzire gurult. A maradék három sem maradt tétlen. Karmaikat használva fegyverként rontottak a nőre. Amy keze gyorsabb volt, és tovább is elért. Vakmerően szaladtak bele ketten a kard hegyébe. Szemük felakadt és a hátukra zuhantak. A nagy lendület a kardot is magával vitte. Amy puszta kézzel rontott neki az utolsó szörnyetegnek. Kétszer vágta gyomron, majd nagyot rúgott rajta. Ökölbe szorított keze felhevült. Érezte a forróságot. Akaratlanul nyitotta nagyra kezét, tenyeréből világos fény csapott ki. Az imp nyaka is felvillant, a helyén hosszú ívben elterülő égett seb tátongott egy csíkban. Mintha elvágták volna a nyakát. De ez más volt. Ezt Isten erejével vitte véghez.
Nem maradt sok ideje gondolkozni. A keresztfa nagyot reccsent, s végleg megadta magát. Lángoló kutyák tucatja széledt szét a nyitott ajtón át. A férfi ekkor már félúton volt az oltár felé. Felkapta a lányt, és a szószékre lépve ugrott neki az ablaknak. Vállaival próbálta védeni a lányt a szanaszét repülő ólomüveg cserepektől. Az ablak alatt nagy bokor állott. A puha landolást ismét futás követte. A négyzetesre nyírott bokrok valóságos labirintus rendszert alkottak. Egy éles jobb kanyar, kettő balra... Amy ismerte az utat. Sokat sétált erre napközben, ha épp nem volt semmi dolga. A következő kereszteződésnél elkiáltotta magát.
-Jobbra!
A férfi hallgatott rá. Nagy ívben fordult jobbra. Kezével szorosan fogta a nő csuklóját nehogy az lemaradjon. A hold fénye megvilágította a férfi arcát. Hosszú haja arcába hullott már a sok mozgástól. Homlokán izzadság cseppek gyöngyöztek. Igen szép arca volt. Amynek egyből fel is tűntek a karakteres vonások. Nem volt több ideje az idegent fürkészni. A férfi előrenézett. Az éjszaka sötét volt, hiába lángolt körülöttük már minden. Az impek csóvái a mögöttük álló bokrokat is lángra gyújtották. Ahogy futottak hátukat már melegítette a terjedő tűz, a mögöttük loholó sereg. Legalább húsz pokolbéli kutya, és vagy tíz imp labdái szálltak mögöttük. Démoni szavak hallatszottak hátulról. Fejük fölött lángoló alak suhant el. Egy tűzelementál repült előttük. Ahogy szaladtak egy nagy térre nyílt az út. A túloldalt már látni lehetett a tó megcsillanó víztükrét. Magányos csónak lebegett a vízen. Az egyetlen esélyük hogy elhagyják ezt a helyet.
Az utolsó száz láb volt a legnehezebb. Amy tüdeje mát sípolt. Nem volt hozzászokva az erőltetett tempóhoz. Lába kezdte elhagyni, meg-meg bicsaklott a lejtőn lefelé. Az elementál jóval a férfi előtt járt. Az most érte el a csónakot. Ahogy beleugrott, kardjával nagyot csapott a vízbe. A feltörő hullámok beterítették a lángoló alakot. Sistergés és köddé alakuló pára övezte a mutatványt. A jelenés valószínűleg kimúlt. Nem látta többé a lángoló testet. Elérte a csónakot. Mögötte tűzgömbök cikáztak. Az egyik kis híján ért földet lábai előtt. A megperzselődött föld dübörgött léptei alatt. Végre elérte a csónakot. Ahogy bemászott a férfi el is vágta a kötelet. Mindketten evezőt ragadtak, és fejvesztett tempóban kezdtek evezni. A viharos időben a hajó csak úgy hánykolódott a hullámok között. Nehezen lehetett csak kivenni a túlpart vonalait. Amy kezdett fáradni. Szemei egyre szűkebb képet közöltek a valóságból. Óráknak tűnő evezés után értek partot. Egy nagy odvas fánál ültek le. A lombkorona megvédte őket az eső viszontagságaitól. A hold fényében a férfi páncélja ismét kék színekben pompázott. Visszatért az aranyszínű pulzálás a lemezek réseiből. Álomba ringató látványt nyújtott. Amy behunyta szemét, s hátradőlt. A kimerültség hatására egyből elaludt.
Másnap reggel a nap keltette őket. A szemébe sütő fény éltetően ragyogott le rájuk. Ahogy felnézett, megpillantotta a messzeségben a leégett város hamvait. A romba dőlt templomot. A kihalt utcákat. Az elvesztett dolgokat. Egy új élet kezdetét...
SnovVMaker
