Pörög a pakli, forog a kártya,
Fele már a földön hever másra várva.
Csak egy ász lett bekeverve,
S mond ugyan mikor kerül a tetejére?
Játszol, játszom, hazárd az egész világ.
Egy lapra teszünk fel mindent, a mi hibánk.
De mi lesz ha feldobjuk a hármat és ott van,
A te lapjaid pedig már rég a porban...
Már csak pár lap van hátra az életből,
Öreg játékosként vélekedsz az életről.
Ha megkérdeznénk, mi volt a hibád,
Mit mondanál, az osztó csalt, ki más?
Nyílt lapokkal
2010.01.15. 23:18 | SnovVMaker | Szólj hozzá!
Címkék: énblog blog vers élet fájdalom szerelem vég végzet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://snowmaker.blog.hu/api/trackback/id/tr671675868
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
